Konyha. Család. Ebéd. Élet. Központ. Sőt, A központ. Minden itt kezdődik és végződik. Reggeli rohanás munka, avagy iskola előtt, megnyugvás a nap végén, hazatérés. Együtt. Mindnyájan.
Na igen, a konyha az életünk központja, minden napunk, reggelünk, estéink, sőt ünnepeink helyszíne. MUSZÁJ, hogy renben legyen. Hogy szép legyen, hogy otthon érezzük magunkat, hogy megnyugtasson, hogy biztonságot adjon, hogy kiszolgáljon.
Avagy észre se vegyük? De hisz az is siker! Akkor minden rendben, minden jó, készen van, koncentrálhatunk a lényegre.
A család, az élet, a szeretteink.
Konyhabútor? Az meg mi? Tegye észrevélenül a dolgát. Így váljon az életünk részévé. Legyenek vele könnyebbek a hétköznapjaink, hogy arra koncentrálhassunk, ami igazán fontos nekünk.
De előtte: Találjuk ki. Tervezzük meg. Sőt: Álmodjuk meg! Azután dőljünk hátra, és hagyjuk, hogy kiszolgáljon.
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából:
A magyar konyhaművészet a magyar kultúra egyik kiemelkedő eleme, amely változatos, kreatív ételféleségekkel, egyedi és karakteres ízvilággal büszkélkedhet. Konyhakultúránk több mint ezeréves történelmi fejlődés eredménye, amely Magyarország jó természeti adottságain, valamint az évszázados tradicionális állattartás, növénytermesztés és a manufakturális élelmiszer-előállítás örökségén alapul. A magyar ételkészítési szokásokat alapvetően jellemző sertéshús és zsír használatának oka a török időkre vezethető vissza. A hódoltság évszázadai alatt a portyázó törökök ugyanis minden háziállatot elvittek, kivéve a sertést, mert azt a muzulmán hitük miatt nem ehették. A magyar tájkonyhák tradícióit jelentő receptek a népi táplálkozás bölcsességét bizonyítják, hiszen a legegyszerűbb nyersanyagokból készíthető legkülönfélébb ételvariációkat tartalmazzák. „A magyar konyha története nem más, mint a jó ötleteket elfogadó, ötvöző, dominanciákat is beépítő táplálkozási fejlődés” – az ősi ázsiai nomád, a német, az olasz, a szláv, a török, az osztrák és a francia gasztronómia szintézise.
A hagyományos magyar fogások alapanyagai a húsok, a friss zöldségfélék, gyümölcsök, a friss kenyér, a tejtermékek és a méz. Füves levesek, gyümölcslevesek, zsenge főzelékek, meleg tészták, zöldségekkel készült frikasszék, jóízű mártások számos változata, valamint a sütve, párolva és főzve készíthető marha-, sertés-, bárány-, szárnyas-, hal- és vadhúsételek csodás ízgazdagsága jellemzi a magyar konyhát.[1] Mindezek közül a legismertebb magyar nemzeti ételek a pörkölt, a gulyás, a halászlé, a töltött káposzta, a paprikás csirke, a paprikás krumpli, a disznótoros, a bableves és a túrós csusza. A halászlé különlegességét az adja, hogy míg Európában évente 22–24 kg halat eszik meg egy fő, addig Magyarországon ugyanez az éves adat kevesebb, mint 4 kg/fő. Ezt a kicsiny mennyiséget is a karácsonyi halfogyasztási hagyományainknak, a dunai és tiszai halfőzési gasztronómiai örökségünknek köszönhetjük.
„Konyhánk, ételeink, akárcsak a zenénk, a nyelvünk, elütnek a nyugati népekéitől, azonban ezzel kapcsolatban megállapíthatjuk azt is, hogy nem a magyarság hátrányára. Mindezt ismerni nemcsak érdekes, hanem hasznos is.”
– Gundel Károly
Adjuk meg a módját is: Néhány tipp a tervezéshez.
