Kettővel ezelőtt azt ígértem, folytatom a napkollektoros sztorit a harmadik, befejező résszel, azóta kávét is főztem, azt is megírtam, és még most se fejezem be a napkollektort, mert közbejött fél méter rézcső.
Akinek van esetleg telke, kertje, és fúrott kútja is, tudja, hogy egy fúrott kútnak, a mélységétől függően különböző mértékben „gázos” a vize. És a „gázos” alatt most nem azt értjük, hogy ciki, szégyellnivaló, mert mondjuk rosszul öltözködik, meg nem eszik szépen késsel-villával, esetleg társaságban béna poénokat ereget, hanem hogy a vízben tényleg gáz van. Metán. Leginkább. Egyszer be is gyújtottam, ég. Próbáld ki. Engedj fel egy kétliteres üdítős üveget, teljesen tele a fúrott kutad vizéből, csavard rá gyorsan a kupakot, majd hagyd állni pár percig. Utána vedd le a kupakot és tarts egy égő gyufát az üveg szájához. Tűzszerész éppen nem kell, de azt lehet látni, hogy ami az üvegből kijön a kupak lecsavarása után, az egy kis pöffenéssel elég. Mert metán. Or what. Kommentelj, ha szerinted más, mindenesetre ott lent tizen-, huszon- méter mélyen rohad ez-az, ami valaha élő valami volt, és közben metángáz fejlődik, ami a fúrott kútból felszívott vízzel együtt feljön. Egy kicsi. Sajnos fűteni azért kevés 🙁
Ahhoz viszont épp elég, hogy ha szivattyúval nyomod a vizet, akkor az pufog, nem folyamatos a vízsugár, és ha mondjuk bevezeted a házba egy hidrofórral, és úgy használod, akkor is okoz kellemetlen tüneteket. Az leginkább abban nyilvánul meg, hogy amikor kinyitod a csapot, akkor ott is pufog, az első néhány másodpercben nagyon levegősen, darabosan indul el a víz, merthogy a csövekben álló gázos vízből állás közben kivált a gáz, és nagy buborékokká állt össze. Ez a jelenség esetleg alig észrevehető a hideg vizes csap nyitásakor, hiszen ott csak a pár méteres csőben pár liter vízről beszélünk. Igen ám, de ha van melegvized is, amit esetleg egy 50-80-100 literes bojler állít elő, akkor ez a jelenség a meleg víz csap nyitására már sokkal erőteljesebb. A csap nyitása után akár fél percig is lövöldözik, pufog, hörög a csap, vízbe borítva téged is a mosogató mellett. Kb. úgy, mint amikor a városi vízszolgáltatás (pl. vízvezeték mosás miatti) szünetelése után először nyitod ki a csapot. Ez már ismerős, ugye? Na pontosan ez az, csak mindig. Ez már az én lakótelepi lakásban, a vízművekkel szocializálódott énemnek már tűrhetetlen volt, és ki kellett találnom valamit.
Először is, miért van ez? Megint metán. Ugyebár, ahogy írtam, ha pár méteres csőben, pár liter vízről van szó, azt észre sem vesszük. Azonban mondjuk egy 80-100 literes bojlerben a beletöltött vízből már tetemes mennyiségű gáz gyűlhet össze a bojler tetején, amely minden egyes csap nyitásakor kimegy a csapok felé a meleg víz előtt, ugyanakkor a hideg vizes bemenő csövön friss, gázban gazdag víz utánpótlást is kap, és minden kezdődik elölről. Természetesen lehet kapni gyári ún. légleválasztót is, azonban ez nem kifejezetten erre való. Az, amit a boltban veszel légleválasztó, inkább arra való, hogy egy kazán fűtőkörében keringő vízben képződő mikrobuborékokat „gyűjtse össze” nagyobb buborékokká, és ezt válassza le a vízkörből, merthogy ezek károsíthatják az útba eső hőcserélőket és egyéb, a buliban résztvevő alkatrészeket. Igen ám, de itt akár fél-egy literes gigabuborékokról beszélünk, amelyeket egy ilyen légleválasztó képtelen azonnal leválasztani és kiszuszogni, úgy, hogy a csapok felé már csak tiszta, gázmentes víz menjen. Igen tudom, vannak automata légtelenítők, azonban önmagukban ezek sem alkalmasak ekkora mennyiségű levegő instant, online folyóvízről való leválasztására. Ugye? A megfejtés mégis egy ilyen automata légtelenítő lesz, azonban kell hozzá egy kis barkácsolás, az a bizonyos fél méter rézcső, amit a bevezetőben is említek, és ami lényegében azt teszi, hogy megfogja a vízáramban „úszó” buborékokat és összetereli a légtelenítő felé, miközben a tiszta, gázmenetes vizet pedig folyamatosan továbbengedi a csapok felé, anélkül hogy ebből a felhasználó bármit is észrevenne. Ehhez csak azt az általános iskolai környezetismereti tényt kell felismerni, hogy a levegő (gáz) könnyebb a víznél.
A lényeg, ami a különbséget adja minden gyári légleválasztóhoz képest, az a mérete, nevezetesen a magassága, az ami elég helyet biztosít összegyűjteni (pufferelni) a vízáramlásból felszálló gázt, amelyet a legfelül beszerelt automata légtelenítő ki tud szuszogni folyamatában. Természesetesen, ha az összes összegyűlt gáz távozik a cső tetején, akkor a légtelenítő lezár, és máris színtiszta buborékmentes víz áramlik az egész rendszerben. Egészen a következő indításig, amikor is kiszabadul (nem, nem a delfinG – via Ace Ventura) hanem a következő adag metán, a bojler tetejéből.
Most is az a gond, mint korábban például a napkollektornál, hogy én tudom miről beszélek, de nem tudom, hogy ezt érthetően sikerül-e itt leírni (már ha érdekel is valakit), mindenesetre ott feljebb az elvi rajz, itt a képek a flickr képmegosztón (is), és kérdezz bátran kommentben ha még tudni akarsz valamit. Ha követed a képeket reprodukálni is tudod, csak egy kicsit kell rezet forrasztani, ha nem tudod, de kellene ilyen, szólj, segítek. A lényege a nagy átmérőjű függőleges henger, amelybe alul bemegy a víz, és a teteje felé (ahol a légtelenítő teszi a dolgát) felszállhatnak és összegyűlhetnek a vízben jelen lévő gázbuborékok. És utána a gázmentes tiszta víz a bejövő cső ALATT elhelyezett kimevő csövön távozzon. A gáz felszáll, ezért kell a vizet lejjebb kivinni ugyebár. A henger alján látható golyóscsap pedig egyszerűen az egész rendszer téli víztelenítésére szolgál, anélkül hogy bármit is meg kellene bontani, itt le lehet engedni a hengerben maradt összes vizet.
Szóval ismét egy praktikus apróság, egy kis ötlet és barkácsolás, azonban a komfortérzet jelentősen javul ezáltal. Mármint azoknak akiknek egyáltalán feltűnik és akiket zavar ez a víz-pufogósdi a hidrofóros tanyájukon, nyaralójukban, vagy ilyenek. Néha amikor ilyeneket kitalálok és szerelek, érzem, hogy epeszű embernek ezek a „problémák” fel se tűnnek, de engen addig piszkál, amíg ki nem találom az ellenszert. Aztán amikor lelkesen előadom a környezetemnek, néha látom a „mi vaaan???” tekinteteket, de hát ez van. Ez ám az igazi belső motiváció.
De még tudom fokozni. Van ott még valami a képeken. Szóval amikor az ember nem kapja a vízdíjas sárgacsekket, akkor fúrottkútja és hidrofór szivattyúja van (közlöm egyébként, nagyon jó!), akkor talákozhat (vagy csak én?) azzal a kellemetlen jelenséggel is, hogy amikor a szivattyú ki-be kapcsol, biztosítva a folyamatos vízellátást, akkor változik, ingadozik a víznyomás, akármilyen kicsi hiszterézissel is van beállítva a nyomáskapcsoló. Ez leginkább a tusolóban zavart minket, amikor a szívattyú indításakor egy jeges áramlat esett be néhány másodpercre, ahogy indult a szivattyú. Mint amikor a kollégiumban lehúzzák a tusóló mellett a WC-t, csak fordítva, mert olyankor ott forróvizes gejzírré lényegül a zuhany. Már megtanultuk a fürdőszobai villany fény-ingadozásából látni, mikor indul a szivattyú (hja 1000 Watt induktív löket meglátszik azon a pici elektromos hálózaton), és akkor már tudtuk, hogy jön a hidegzuhany 🙂 Há’ de hát azé’ ez már mégiscsak milyen már?!?
A megoldás a képeken van. Beszereltem a bejövő vízre egy nyomásszabályozós vízszűrőt, így aztán, a szivattyú kapcsolgathat ki-be a kis aknájában házon kívül, ezt most már tényleg csak a villanyon látjuk, mert elmarad a hidegzuhany. Az a zöld, tekerős tetejű az a képen, beállítottam 1,7 bar-ra, és mostmár szép, egyenletes vízellátásunk van a házban. És ugyanez az előny mosogatáskor is sokat ér. Nem ingadozik sem a hőfok, sem a víznyomás. Tisztára mint a lakótelepen 🙂
Hóm, svít, hóm.
És semmi gáz.
